Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Albertirsa rövid története

1277: IV. László oklevele jelöli az Alberti birtok nevet

1368: A budai káptalan oklevele Irsát, mint lakott települést említi

1597: A tatárjárás és a török megszállás után mindkét település elnéptelenedik

1711 szept. 29: Váracskay András és Csányi György végvári vitézek telepeseket hoztak az alberti-irsai puszták benépesítésére. 24 szekérrel megérkeznek Albertibe a szlovák telepesek.

1714: Királyi adománylevél birtokában Szeleczky Mártoné lesz Alberti

1719: Irsay András "Pest vármegyében Irsa egyharmadát bírja"

1731: Földesúri fenntartású iskolában kötelező népoktatás indul

1784: Szeleczky Márton utódai vásártartási jogot szereznek Albertinek, ami egyben mezővárosi rangot is eredményez

1847 szept.1.: Az első vonat megérkezik az alberti-irsai indóházba

1848: Kossuth ceglédi toborzóbeszédének hatására Alberti-Irsáról százak csatlakoznak a szabadságharchoz

1924: Megalakul az irsai Polgári Iskola

1950. szept. 6.: A két települést belügyminisztériumi rendelettel egyesítik, neve: Albertirsa

1996: A millecentenáriumi évfordulón felavatják az új zászlót és a községi címert

2003. júl. 1.: A 11547 lakosú Albertirsa megkapja a VÁROS címet


Albertirsa története

A kertes családi házak sűrűjéből ma öt templom tornya magasodik a város fölé, melyek közül négy a város délkeleti részén egymás szomszédságában fekszik, míg az ötödik az előbbiektől északnyugatra jó távolból idézi a történelmi múltat, mintegy szemléletesen is bizonyítva, hogy a ma Albertirsája a nagy történelmi hagyományokkal rendelkező két, szorosan egymás mellé települt régi község: Alberti és Irsa 1950-ben történt közigazgatási egyesítéséből alakult. A történelem a községek emlékekben gazdag múltját két nagy fejezetre osztotta.

Az első fejezet kezdetét az oklevelekben is nyomon követhetően az 1200-as évekig vezethetjük vissza. Ezekből az időkből származnak a községek néveredetéről szóló első forrásaink. Az oklevelek tanúsága szerint Albertit korábban Istvánfalvának, Istvánházának nevezték. Az Alberti helységnév értelme Alberté ( Albert tulajdona). Ezt erősíti meg IV. László király 1277-ben kiadott oklevele is, melyben a szigeti apácáknak adományozott birtok határait jelző helyek között említi az "Alberté" birtok nevét is. Az Irsa helységnév szláv eredetű, és az ős-szláv: jelsa, olsa -magyarul égerfa jelentésű szóból származik s minden bizonnyal égerfával benőtt helyre utal. Az Irsa etimológiai és földrajzi eredetét bizonyítja az a tény is, hogy az ország különböző területein elszórtan ma is megtalálhatók a vele azonos helységnevek: Jolsva, Jósva Olcsva, Isaszeg. A történelemben az Irsa név legrégibb említését IV. Béla király 1258. évi oklevelében találjuk, melyben a mai Szilágysomlyó környékén végzett határjárásban az Irsa-cserjék és az Irsa-bérc nevekkel találkozunk.

Pest megyében a budai káptalan 1368. október 2-án kelt oklevele arról szól, hogy László kanonok az óbudai klarisszáknak adományozott Cegléd birtok határait megjáratta. A határjárásban Irsa neve is szerepelt. Okkal feltételezhető, hogy Albertihez hasonlóan Irsa is a községet évszázadokon át birtokló ősi nemesi családtól - az Irsayaktól- kapta helységnevét. Ennek ellenkezőjét bizonyítja Pálóczi Mátyás országbíró 1430-ban kelt ítéletlevele, melyben az Irsán birtokkal rendelkező Nagyrévi Pál fiát, Jánost megkülönböztetésként a birtoka után Irsaynak nevezi. Az Irsayak 1444-ig visszavezetett családfáján is ettől az idoponttól kezdődően követhetjük nyomon ezen a családi néven a községet évszázadokon át birtokló nemesi család történetét.

Sem Alberti, sem Irsa nem rendelkezik városalapító oklevéllel, ezért az 1200-1300-as években kelt oklevelek adatait a lakott településekre utaló első hiteles forrásként kell elfogadni, s ezek alapján Albertirsa településtörténetét a fenti időpontoktól kezdődően lehet számítani. A falutörténet második fejezete a 150 éves török hódoltság után történt újjátelepítéssel kezdődött, és ma ezektől az évektől indulva foglalkozhatunk Albertirsa falutörténetének különböző témaköreivel. Mind az irsai római katolikus egyházközség, mind az alberti evangélikus gyülekezet történeti leírásaiban találkozunk azzal a Váracskay Andrással, aki az újjátelepítés kezdetén elsőként hívott felvidéki telepeseket a gazdátlanul hagyott, parlagon heverő alberti-irsai puszták benépesítésére. Váracskay mellett a korábbi birtokokat visszaszerző Irsayak és több más, a Felvidékről származó kisebb nemes is itt szerzett birtokot, és a magukkal hozott magyar-szlovák jobbágyokkal együtt népesítették ujjá az elhagyott Alberti-Irsát.

Az alberti evangélikus egyházban őrzött szlovák nyelvű leírás szerint Váracskaytól származik az 1711-ben kelt meghívó levél is, melynek kézhezvétele után az új lakóhelyet keresők két megbízható férfit küldtek Albertibe, hogy vegyék szemügyre a Váracskay által felkínált alberti pusztát. Számunkra ma már történelmi tény, hogy a küldöttek Albertit megfelelő lakóhelynek találták, és az egyházi feljegyzések szerint 1711. szeptember 29-én 24 szekérrel ide meg is érkeztek. Joggal kérdezhetjük, mi ragadhatta meg az új hont keresőket a műveletlen, magára hagyott, pusztává vált alberti-irsai határ láttán? Feltehetően kedvezően befolyásolta választásukat a táj előnyös természeti adottsága. A lankás déli fekvésű dombvidék jó minőségű termőtalaja, a Gerje-patak mentén dús füvet, kaszálót ígérő rét és a szőlőtermesztésre alkalmas napos, homokos határ.

A kedvező természetföldrajzi adottság alapozta meg és szabta ki a község későbbi fejlődésének a további irányvonalát is. Helyzetéből adódóan Albertirsa bekapcsolódhatott a közlekedési főutak országos hálózatába. Az 1847. szeptember 1-én megnyitott Pest-Szolnok-i vasúttal a község közelebb került a fővároshoz, míg a környező falvakkal összekötő közutak révén Albertirsa a környék kisipari és kiskereskedelmi központjává vált. 1950. őszén leszerelték a Pesti ú. és a Vasút ú. találkozásánál régóta olvasható Alberti-Irsa határjelző névtáblákat, majd a község víz- és csatornamű építése során kiemelték helyükről a régi községhatárokat jelölő hatalmas terméskő oszlopokat, ezzel is jelezve a két régi község egybeolvadását. Ezt megelőzően már 1936-ban is kezdeményezték az akkori államigazgatási vezetők a két község közigazgatási egyesítését. Idézet dr. Gálffy miniszteri tanácsos 1936-ban keltezet javaslatából: "Földrajzi szempontból az egyesítésnek akadálya nincsen, mert az egyesítendő községek határa egymással összefügg és egymástól természeti akadályok nem választják el."A település egységét megerősíti az a körülmény is, hogy a községnek részben közös intézményei vannak: vasútállomás, posta, állatorvos."

Az egyesítés nemzeti szempontból is kívánatos, mert Irsának erősebben magyar lakosságával szemben Alberti nagyobb része tót származású" 1950. szeptember 6-án kelt az a BM rendelet, melynek végrehajtása nyomán közigazgatásilag egyesítették a régi Albertit és Irsát s azóta az egyesített nagyközség az ALBERTIRSA nevet viseli.

1. Lakóövezetek Albertirsa belterülete a községközpont területére és további három lakóterületi egységre, valamint üdülőterületre oszlik, az alábbiak szerint: A 1.sz. lakóterületi egység: a 4.számú főközlekedési út a nyugati belterületi határ vasútvonal, a Vasút utca és folytatása, valamint a Gerje csatorna által közrefogott terület. A 2. sz. lakóterületi egység: a községközpont a Vasút utca és folytatása K-i határa, a Gerje csatorna, a keleti belterületi határ vasútvonal által határolt terület. A 3. sz. lakóterületi egység: a vasúttól délre lévő belterület. Az üdülőterület: a Gerje és a 4. számú főközlekedési út közötti belterület. A három lakókörzetet úgy kell kialakítani, hogy az egyes lakókörzetekben az alapellátás (élelmiszer, kereskedelem, orvosi rendelő gyógyszertár, iskola stb.) a lakókörzet területében lehessen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Albertirsa Madách u. 8/2

(SÁROSI GYÖRGY, 2011.09.14 14:36)

3./ Kat. szolgálatom alatt hiradó századhoz rádiós beosztást kaptam. Itt sikerült a MORSE ismereteimet emelt szinten elsajátitanom (90 betü/perc sebesség adásban-vételben. Ez I. oszt. távirász fokozat volt amelyért a zsoldon felül 30 Ft/hó járt. Már abban az időben a RÁDIÓTECNIKA folyóiratból tudtam meg ismereteket a rádióamatőrökről. 1954.10.havi leszerelésem után 1955. 03. -ban volt alkalmam a rádióamatőrök igazolt tagjává válnom a Kp-i Rklubban

Re: Albertirsa Madách u. 8/2

(SÁROSI GYÖRGY, 2011.09.14 15:34)

4./ Akkor HA5-2663 számú megfigyelő (vevőamatőr) figyelhettem és tapasztalataimat közölhettem hazai és nemzetközi állomásokkal. A rádióamatőr nemzetközi szabályok és környezetben tevékenykedik - sak ahhoz, hogy ismerni kell a világ rádióforgalmának szabályait. Ezért a POSTA bizottsága előtt kell vizsgát tenni és csak sikeres vizsga után kaphat adóberendezés épitésére használatáram enegedélyt. A vizsgák több szintűek - hasonlóan a járművezetéshez - ki milyen szintű vizsgát tesz olyan lehetőségeket kap. 1955-58-ig tanultam, ismerkedtem e követelményekkel és 1958-ban tettem B-fok. vizsgát

Albertirsa Madách u. 8/2

(SÁROSI GYÖRGY, 2011.09.14 14:46)

Re: Albertirsa Madách u. 8/2

(SÁROSI GYÖRGY, 2011.09.14 15:18)

1./ 1932.02.06-án születtem a Nagyváradi u.-ban. A Luther utcai Óvodába utána az evangélikus és polgári iskolában tanultam és végeztem 1938-1946 között. 1942-ben eljutottam az irsai 941. sz. Szt. Pongrác cserkészcsapat otthonába amely akkor a mai Gyöngy Ovoda épületében volt (volt Bőm ház) Ott találkoztam először a MORSE ÁBC-vel és egy gyakorló készülékkel. Misztikuma mint hiradás ugy felkeltette az érdeklődésemet, hogy a jelek megtanulására kaptam kedvet és bővebb ismeretekre tettem szert. Apám is kedvelte a rádiót mert már a 30-as évek második felében volt lámpás rádiónk. A faluban a Bikaistálló mellett lakó Pádorfalviéknak volt még akkoriban .

Albertirsa Madách u. 8/2

(SÁROSI GYÖRGY, 2011.09.14 14:21)

2./ 1952.10.11-én kötöttem házasságot amelyet Roszik Mihály Alberti uj lelkésze szentesitett. Az első összeadott pár Juhász Pál és Koska Anna, a második mi voltunk . Sárosi György és Kostyalik Katalin 1952.11.12-én vonultam be tényleges katonai szolgálatra Abasárra, ahol az egység pk. technikai helyettese az a Czerman János volt aki korábbi években az Ipartestületben szolgáltatta a tánczenét Oláh Imre dobos , Sipka Joki tangóharmonika és esetenként Nagy Zoli -ból álló JAZZ együttesben (Ő hegedűvel) Itt volt katonatársam Kemenár Pál (öregkatona) Pénzes Mihály , Szabados Gyula, Malya FerenC(?) is. K.Pali többször hozott nekem csomagot mert Ö többször jöhetett haza