Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Disznótorok

2013.12.06

 

Régen a disznótor nagy családi esemény volt. Általában a családokban élő minden felnőt férfi értett a bölléröléshez, persze külön-külön mind azt hitte magáról, hogy ő a legjobb. A múlt század elején történt, hogy volt két fiú testvér, akik mindig vitatkoztak egymással. Közösen akarták leszúrni a disznót, amikor kihúzták az ólból ledöntötték, már térdeltek, nem tudták eldönteni, hogy hol kell az ölőkést beleszúrni. Tótul elkezdtek vitatkozni ,,nyi tan tu, nyi tan tu” nem itt, hanem ott, nem itt, hanem ott, addig vitatkoztak amíg szegény pára megunta, felugrott és elszaladt. Volt nagy riadalom, szaladgáltak utána a nagy kertben míg elkapták, de a disznóölés végre sikerült.

  A disznótort mindig nagy előkészület előzte meg. Régen nem gázzal pörkölték a levágott disznót, hanem szalmával. A férfiak dolga volt előkészíteni a jó száraz szalmát, amit a kazat közepéből vonyigóval húztak ki. Az asszonyok pedig előkészítették a fából készült húsos teknőket, vajlingokat és a fűszereket. Csak az a pirospaprika volt jó, amit maguk szárítottak és mozsártörőn megtörtek. A szükséges hagymát, fokhagymát már előző este megpucolták. Megsütötték a külön erre a célra a kelt kalácsot a véreshurkához, majd kockára vágták, megszikkasztották, jöhetett a disznótor. A gyerekek egész éjjel nem tudtak aludni, féltek, hogy elszalasztják a hajnali pörzsölést. Amikor a malac sikított, befogták a fülüket, de a pörzsölő lángokat már körültáncolták és a világért ki nem hagyták volna.

  A malac vérének egy részét tálba felfogták a véreshúrkához. Amikor a malac már nem mozdult, vasvillával sorba kezdték rárakni a szalmá. Meggyújtották, misztikus lobogó lánggal égett a hajnali sötétben.

  Régen nagy telkek voltak, sok-sok hóval, a gyerekek csizmában, bebugyoláltan lesték, hogy a böllér mikor dobja le a malac körmét, körme végét elkapták és fázós ujjukra húzták. Alig várták a bontás után előkerülő malac hólyagot, amit nádszállal fölfújtak és labdaként rugdosták.