Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvét havában

2010.03.27

Húsvét havában

 

Régi húsvéti népszokások

 

 

A húsvéti ünnepkör a virágvasárnappal kezdődik, és az úgynevezett nagyhéttel folytatódik, Majd a húsvétvasárnapot követő fehérvasárnappal zárul.

Ez az időszak népünk hitvilágában és szokásaiban is igen jelentős volt. E hiedelmek és szokások úgy vélik egyrészt ősi, pogány eredetű tavaszváró, tavaszt köszöntő, tavaszt előcsalogató szokások, másrészt egyházi eredetűek.

Gondoljunk például arra, hogy tűz , víz , zöld ág , és az életszentelés a pogány gyakorlatból lett átültetve a keresztény liturgiába, és vált annak szerves részévé.

Később, amikor az egyház már elég erősnek érezte magát, hatalmát, ahhoz hogy ezeknek a szokásoknak a nagy részét kivesse az tovább élt a nép hitvilágában.

A húsvét előtti csütörtökön liturgikus szokás volt a nagycsütörtöki lábmosás, amely évszázadokon át szerepelt az egyházi szertartásokban is.

Általában magas rangú egyházi méltóságok, sőt királyok mosták meg ilyenkor 12 szegény sorsú ember például koldus lábát. Ennek alapvetően az volt a célja hogy alázatra nevelje a hatalmasságokat, annak emlékére hogy Jézus Krisztus hajdan az olajfák hegyén virrasztott. Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, a legnagyobb böjt és gyász ideje.

A nagypénteki körmenetek, élőképes felvonulások már a középkor óta virágoztak.

A passió olvasás és a passió megjelenítése a szenvedéstörténetet felidézését szolgálja.

A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket. Ilyenkor tiltott volt minden kétkezi munka.

A tilalom elsősorban a női munkákra vonatkozott.

Volt persze pozitív töltése is a nagypénteknek, hiszen úgy tartották, hogy aki ezen a napon napfelkelte előtt megmosdik a patak vizében azon nem fog a betegség.

A különböző magyarázatok szerint az ilyen víznek szépség, egészség varázsló, gyógyító ereje van.

A mosdást azzal magyarázták , hogy a „ holló ilyenkor mossa a fiát” hogy ismét fehér legyen.

A nagypénteki hajnali vizet aranyvíznek, aranyos víznek is nevezték.

Szótlan víznek kellett lennie mivel, sem patakra menet, sem jövet nem volt szabad megszólalni.

A néphit szerint a rituálé csak így lehetett hatásos.

Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt.

Minden vallásnak minden közösségnek megvoltak a maguk húsvéti ünnepéhez kötődő méltó misztikus hagyományai, nép szokásai , amit őseiktől örököltek ,és ezt feltétel nélkül be is tartották.

Húsvét nagyon nagy ünnep hiszen a megváltó Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk ilyenkor.

Falualapító őseink is a hosszú böjti időszak végeztével nagyszombaton nagy buzgalommal készültek a húsvét megünneplésére.

Minden háznál sonkát, tojást, kocsonyát főztek, a kemencében pedig fonott kalácsot, rétest sütöttek.

Húsvét vasárnap az egész család templomba ment, utána következett a bőséges ünnepi ebéd.

Majd a rokoni, baráti látogatások jöttek sorba, sűrű koccingatások mellett vidám jókedv közepette.

A jókedv húsvét hétfőn csak fokozódott, mivel a férfi nép, fiatalok, gyerekek locsolkodni jártak.

Régen minden udvarban volt gémeskút.

A legények odavitték a lányokat a kúthoz és nyakon öntötték őket egy vödör vízzel.

Közben mondták : Kedves rózsabimbó nyíljál nyiladozzál

A lányok nem sértődtek meg, hanem italt virágot adtak a fiúknak.

A későbbiekben szép lassan megváltozott átalakult ez a szokás.

Kezdetben a vizet kis orvosságos üvegekbe töltötték és gyolccsal lekötötték és úgy locsolták a lányokat.

Majd divatba jött a szagos víz aminek a lányok jobban örültek.

A locsolóknak virág , piros tojás, a gyerekeknek apró pénz volt a jutalmuk.

Különböző versikéket mondtak.

Amely nagyon régi de még ismert :

 

Zöld erdőben jártam

Kék ibolyát láttam

El akart hervadni

Megszabad e locsolni

 

Csak a háziasszony engedélye után lehetett locsolni.

Az igazi locsolók délig jártak, kora hajnaltól de volt aki estig sem hagyta abba.

Mindenki boldog, jó kedvű volt ezen az ünnepen.

Ezek a régi jó hagyományos népszokások megerősítették az emberi kapcsolattartás, akár fiatal, vagy idősebb korban is.

Jelentősen erősítették a baráti rokoni kapcsolatok összetartó erejét.

Szükségünk van az ilyen felszabadult, vidám és szeretetteljes ünnepekre hiszen ezek által erősödhet az egymás iránt érzett szeretet, megbecsülés ez viheti előre fiataljaink, utódaink jövőjét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.