Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesél az udvar

2009.10.20

   

Mesél az udvar

 

 

 

 

Pelyhes tollú kislibákat

Vásárolt a nagymamám

Pedig már sok lábas jószág

Szaladgált az udvarán

 

De ő azért egyre gyűjti

A sok apró jószágot

Így teremt ő az udvarán

Egy csodás világot

 

Kiscsibe a mamájánál

Kapirgál és ráfigyel

Kotlósmama félszemével

Az égész udvarra ügyel

 

Éktelenül kotkodácsol

Ha valami rosszat sejt

Héjja koma zsákmányt

Itt bizony sosem ejt

 

A kakas a szemétdombnak

A legtetején trónol

Azt szereti ha a sok tyúk

Neki mind behódol

 

Rázogatja a farktollát

Csapdossa a szárnyát

Hétfalunak szemétdombján

Nem találni párját

 

Pulykakakas nagy méreggel

Hadakozik a sereggel

Mindenkivel hadban áll

Járkál-járkál szaladgál

 

Nem tudom hogy mitől mérges

Ő csak pöröl és nem kérdez

Tolla borzas, orra hosszú

Minden vágya csak a bosszú

 

A hangtalan kacsa

Csak a csőrét tátja

Az udvar minden lakója

Őt könnyen túlkiabálja

 

A kiskacsák körülötte

Totyognak a sárban

Oly jól érzik magukat

Mint Pista a bálban

 

Az ólban a malacok

Vacsorára várnak

Megéheztek egész nap

Azért kiabálnak

 

Gömbölyödnek is

a malacok szépen

Disznótor napjára

Meghíznak egészen

 

Drága nagymamám

Már mindent ellátott

Az asztalra leteszi 

A hófehér kalácsot

 

Egyél kis unokám (szentem)

Leszállt már az este

Ember állat elpihen

Nyugalmat keresve

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.